Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kutya mese 2.rész

2010.01.02

 

 
A Kutya Udvar
Legújabb kalandjai
2. rész
 
Egy átlagos nap
 
    Az első részben megismerhettük a szereplőket, a helyszíneket. De attól kezdve már sok minden változott. Ebbe a részben már Mazsola nem lesz benne. Azért mert Mazsola már egy másik Udvar tagja. A történet június elején játszódik. Újdonság még, hogy ez, csak egy „átlagos nap”. Az átlagos napon, átlagos dolgok történnek, de van benne különleges is. Most pedig kezdődjön a mese:
 
    Nagy nap ez a mai a kutyák életében. A mai nap csak egy normális nap, normális dolgokkal, ami nagyon ritka. Mostanában mindig Zoé, a kiscsibész kel fel legelőször. Már napkeltekor kint ült a terasz előtti járda jobb csücskébe. Azért kel fel ilyen korán, mert rájött, hogy ha ő kel fel legelőször, akkor még hallja a békák brekegését, a tücsök ciripelését, a szél lengedezését. Egyszóval a természet hangját.
- Jó reggelt, kincsem!
- Jaj, anya! De megijesztettél!
Ült Susy lánya mellé és gyanakvóan kérdi:
- Kicsim, már megint rosszban sántikálsz?!
- Nem anya! Dehogy is!
Nézett Zoé sandán anyjára, de a szeme sarkából ravaszság olvasható le.
- Ajánlom is!
Zoé felnéz az égre, és ijedten mondja anyjának:
- Anya most te miattad lemaradtam a napfelkeltéről!
    Zoé duzzogón elszalad. Susy értetlenül nézi Zoét, hogy most mi baja van. Zoé a közeli tuja alá szaladt. Susy odaszalad, hogy megvigasztalja. Mikor oda ér majdnem megkérdezte hogy mi a baj. De eszébe jutott valami.
- Jaj anya! Ez nagyon rossz! Nagyon csikiz!
Zoé hirtelen kiugrik anyja mancsai közül. És hirtelen ráveti magát anyjára és most ő is visszaadja azt amit vele csinált.
- Jaj kicsikém! Ne csináld ezt! Ez nagyon rossz!
    Zoé eldobja magát, és lihegve kérdezi anyukáját:
- Ugye milyen jó is ez?
- Kincsem! Anyád már öreg kotlós ehhez!
- Jaj, anya ne mondj ilyesmit!
    Ekkor Lüszyke jelenik meg a láthatárban. És még ott sincs de már kérdezi:
- Mi van? Mi történt? Mit csináltatok?
- Tesókám felébredtél?
- Igen, de mi történt?
- Lüszy ha még egyszer megkérdezed nyakon csaplak!
- Anya kérdezhetek valamit?
- Na kérdezz!
- De mégis mi történt?
    Susy idegesen felugrott, majd vágtába irányította lábát, és csaholva elkezdte kergetni Lüszykét. Lüszyke nagyon megijedt, olyan gyorsan elkezdett futni mintha csak puskából lőtték volna ki. Lüszyke nagyon fél az anyjától, de ezt sose mutatja ki. Mégis, mer szemtelenkedni. Lüszy már annyira el volt fáradva, hogy a végén már elhajította magát. És már csak ezt mondta:
 - Anya, ne bánts! Visszavágnék, de ki vagyok fáradva.
Zoé szomorkodva így szólt:
- Na ennyit a visszavágásról!
    Néhány perc múlva Molly kecmergett ki a málnás alól. Ahogy megy testvére és keresztlányai felé, meglátja Bogarat, aki a rózsák alatt fekszik. Odamegy, majd egy jó nagy beleordít a fülébe:
- Ébresztő hét alvó!
- Áhhh! Jó reggelt mindenkinek! Mennyi az idő?
- Lassan már reggeli ideje. – mondja Susy idegesen.
- Akkor pont időbe! Aludtam volna még 2 órát.
- Hát én azt tudom apa. De hát mindenkinek van mit tenni.
    Miután már mindenki fel kelt, úgy döntött Susy, hogy lemennek a patakhoz inni. De különben nem mentek volna le, mert minden reggel a tálukba volt egy kis esővíz, és mindig abból ittak. Mivel éjszaka nem esett az eső, ezért le kell menniük a patakhoz inni. Egyszer megszólal Susy:
- Ma úgy döntöttem, hogy az új úton megyünk. A sziklakertnél elfordulunk jobbra, majd megyünk egyenesen, a másik sziklakertnél megint jobbra, megint egyenesen, a Nagy Tujánál, balra, egyenesen, a Tere Ferénél megint jobbra, egyenes, az Aranyesőnél balra és már ott is vagyunk.
A kicsiknek tetszett az ötlet, de meglepődtek mikor anyjuk, azt mondta: „Hogy az új úton megyünk”. Zoé kíváncsian megkérdi anyjától:
- Anyukám, mióta van új út a patakhoz?
- Kicsim, ez már nagyon de nagyon régóta megvan. Csak be volt nőve gyommal, fűvel, gazzal. Pár napja ki lett tisztítva, és úgy neveztük el, hogy… - Susy nem tudta befejezni a mondatot, mert Lüszyke mint mindig beleszólt.
- Új út.
- Lüszy Stiltoon már megint beleszól abba, amibe nem kellene, és már megint rosszat mond! – Susy ideges lett, de mégsem mutatta ki. Csak higgadtam, mégis lehetett érezni idegességét.
    Miután Susy elmondta az illemszabályokat a beszélgetésről, elindultak a patakhoz inni. A Tere Ferénél találkoztak Büdivel a patkánnyal, aki az ellenségük volt, mert régen mindig csórt tőlük, de most már jó barátok a családdal. Nemcsak Büdivel hanem a családjával is találkoztak. Susy megkérdi tőle:
- Szia Büdi! Már családod is van?
Büdi büszkén válaszol:
- Szervusztok! Ám igen van már családom. Bemutatom Csillagfényt, ő a feléségem már 3 éve, ő a legnagyobb lányom Joanna, kb. Zoéval egy idős azaz 6 hónapos, ő pedig Üde a legkisebb lányom mindössze 2 hónapos.
- Na az nagyon jó! – mondja Molly együtt örülve Büdivel. De valahogy a szíve mélyén fájdalmat érzett, neki sose volt még saját családja. Neki csak Susy van, azaz a testvére, az anyukája Sissy és apukája Bendzsi.
- Na mi akkor megyünk, mert még vissza kell vinnünk 3 könyvet a könyvtárba és ma csak délig van könyvtár. Na sziasztok!
- Sziasztok!
    Miután elmentek Büdiék, ők is elindultak a patakhoz. Kb. 5 percbe beletelt még leértek. Mihelyt leértek, Susy meglátott egy lila tulipánt a patak szélénél. Susy odasietett, hogy közelebbről megvizsgálja. Zoé odamegy, és kérdi anyját:
- Mi az anya? Mit találtál?
- Egy szép, lila, tulipánt. Hát nem gyönyörű?
- De, nagyon szép. Várj anya! Leszakítom.
- Ne! Zoé ne!
- Hupsz! Hoppá… sajnálom anyu!
Zoé sajnálkozva mentegetődzött.
- Zoé! Talán az jó lenne, hogy ha leszakítanák az egyik lábad?!
- Nem anya, nem… - néhány percnyi csend lett, majd újra megszólalt Zoé. - van egy jó ötletem! Visszaragasztom a helyére…
- Inkább rakjuk vízbe. – tanácsolja Susy.
Eközben a többiek isznak, fürdenek, játszanak a vízben.
    Susy szól lányaihoz:
- Jól van gyerekek most már elég! Vége a gyereknapnak!
- Jaj de anya! Ne már! De hát olyan jó! – a kicsik nyavalyogni kezdtek. De Susy megmondta nekik, amit meg kellett mondani ilyen helyzetben:
- A nyár minden napján tudtok majd fürödni, játszani, pancsolni a vízbe. De sürget az időnk. Mivel hogy a gazdiék elutaztak, ezért ma nekünk kell főzni, ami nem egy könnyű dolog tudhatjátok. De megígérem, holnap sokkal több ideig leszünk itt. Most pedig indulás hazafelé!
    Miközben tartottak hazafelé találkoztak Büdi feleségével, Csillagfénnyel. Csillagfény odaszól nekik:
- Sziasztok! Hova tartotok ilyen sietősen?
- Hát már hazafelé. Tudod nekem ma annyi a dolgom, főzni, takarítani kell. – válaszol Susy.
- Tudom. A mindennapos házimunka. Mondjuk nálatok nem nagyon, mert nálatok mindent a gazdi csinál. De ha akarjátok, átmehetünk a családdal és segíthetünk.
- Csak nyugodtan. Legalább a gyerekek játszanak egymással. – válaszol Susy örvendezve.
- Akkor kb., most hazamegyek, beszélek a családdal, hogy mi mint lesz, és jövünk.
- Jó rendben. Úgy tökéletes lesz. – mondja Susy egyetértően.
- Akkor később találkozunk nálatok. Sziasztok!
    Miután elment Büdi felesége, elkezdi Molly:
- Milyen kedves Csillagfény. Nem de bár?
- De nagyon kedves.
Lüszyke mint mindig mindenbe belekotnyeleskedik:
- Nem beszélve, arról hogy segítőkész mindenbe.
- Lüszyke mit mondtam én neked? - Susy idegességét elfojtva, de haragosan kérdezi.
- Hogy nem kotnyeleskedek bele mindenbe. Bocsánat! – Lüszy sajnálkozva válaszolt. Majd Molly rávágja hirtelen:
- Akkor ehhez is tartsd magad.
- Rendben.
    A veszekedés elült. Most már indulhatnak tovább. Néhány perc múlva már a sziklakerthez értek. Zoé és Lüszyke eltávolodtak a többiektől. És elbújtak a Nagy Tuja mögött. Lüszyke kíváncsian megkérdezi:
- És most ugyan miért rángattál ide?
- Van egy jó tervem! – Zoé hirtelen rávágja.
- Az a terv hogy: megijesszük anyáékat.
- Kiváló! Akkor indulás!
Zoé hirtelen visszarántotta Lüszykét.
- Várj! Először elmondom, hogy fogjuk ezt tenni. ELŐSZÖR: észrevétlenül elbújunk a sziklakert mögé. MÁSODSZOR: keresünk egy kiskavicsot. HARMADSZOR: anyuék biztos keresni fognak, ezért hátranéznek. NEGYEDSZER pedig: nekifutásból leugrunk a sziklakert tetejéből.
- Remek terv! De valahogy nem hangzik megijesztésnek. – Lüszynek tetszik az ötlet, főleg a leugrós rész.
- Nos akkor észrevétlenül elbújunk a sziklakert mögé, jobban mondva inkább felmászunk a sziklakertre, és úgy bújunk el, majd hallgatózunk, mikor szólalnak meg anyuék.
    Pár perc múlva már a sziklakert tetejébe voltak. Zoé megszólal:
-        Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz ide felmászni!
Eközben mi történhet ugyan Susyéknál?
    Visszatérve Susyékhoz, megszólal Molly:
- Feltűnően nagy a csend! Ezek már settenkednek valamiben!
Susy egyetértően bólint. Egyszer csak egy kiskavics pattan a lábuk között.
- Hát ez meg mi lehet? – kérdi Bogár.
De ekkor már Zoé és Lüszyke ugrik.
    Mikor földet értek, a hátuk mögül tapsvihar hangzott. Ugyan kik lehetnek azok? Hát kik? A válasz: Büdiék.
- Gyönyörű ugrás volt! – dicsérte meg Büdi a két kis „akrobatát”.
- Hát megérkeztetek? – kérdi Bogár.
- Igen, megérkeztünk! – feleli Joanna a nagyobbik lány.
- Bravó, bravó! – hangzék Üdétől, akinek mindig tetszenek az ilyen dolgok.
Susy, büszkén nézi kis „akrobata” lányait.
- Nos akkor mivel is kezdünk? – kérdezi Csillagfény Susyt.
- Először főzni kell.
- Jó. Na és, mi lesz az ebéd? – kérdi száját nyalva, kíváncsian Büdi.
- Hát… ne… - Susy nem tudta befejezni a mondatot, mert Lüszyke mint mindig beleprédikált:
- Fincsi contocka leves, bárány pöri és incsi-fincsi falatka desszertnek.
- Lüszyke! Mit mondtam én neked? Most nem azért mondom ezt, hogy megharagszom azért amiért ezt mondtad. Mert különben meg nagyon jót is mondtál! De mégis mit mondtam én neked egy órával ez előtt?
- Hogy, nem prédikálok bele más mondandójába. Bocsánat!
- Lüszy! Pár napja nagyon elszaladt veled a ló. Egyszer elfogy a bocsánat. És már csak azt veszed észre, hogy egy nagy pofon csattan a pofikádon. Többet elő ne forduljon!
- Sajnálom anya! Többet nem fog előfordulni. – Lüszyke sajnálkozva, bocsánatot kért anyjától, de tudta, hogy az anyja ilyet komolyan szokott mondani.
Csend lett.
    Ideje valakinek megszólalni. Ezért Bogár szól Susyhoz:
- Na most akkor mi lesz az ebéd?
- Csont leves, csülök pörkölt, falatka desszertnek.
- Rendben. Az incsi- fincsi lesz, Lüszyke módjára.
    Egyszer csak keserves segélykiáltásra figyelnek fel. Csillagfény keservesen szól:
- Ez az én kicsi Üdém hangja! Bajban van, nagy bajban!
- Meg kell mentenünk! – aggódóan szól Büdi.
- Susy! Te maradj itt Büdiékkel. Mi addig megmentsük Üdét. – szól Bogár parancsolóan.
- Jövünk Üde! – szólnak a kicsik.
    Mikor odaértek a Macska Udvar egyik száműzött macskájával találták magukat szemben.
- Drákó, már megint te! – ordít Bogár dühösen.
- Tudod Bogár, megéheztem! És gondoltam, hogy itt biztos találok íncsiklandó falatokat. És hát itt ez a fincsi potkány, ami meglehetően jó a potkány pörköltbe.
- Mondj le Üdéről Drákó! – mondja Molly vicsorogva.
- Ugyan miért is mondanák le? – Drákó feleselően, flegmán rá kérdez.
- Add fel Drákó! Többen vagyunk, mint te! – Zoé már rá akart ugrani, amikor Lüszy leszorította a farkát.
- Hát azt én nem hiszem! Gyertek elő fiúk!
    Hirtelen három száműzött macska ugrott le a fáról. Az egyik macska megkérdi Drákót:
- Harc vagy fenyegetés?
- Ha… héééééééé! Gyere csak vissza kis potkány!
Amikor elfordult Drákó, Üde oda szaladt Zoéhoz és Lüszykéhez. Drákó amint meglátta, hogy Üde nincs a mancsa alatt. És meglátta, hogy Zoé lábát szorítja Üde, már ugrott is a Zoéra, de Susy a távolból látta, hogy Drákó ugrik rá Zoéra penge éles karmokkal. Teljes erejéből elkezdett futni, és még időben neki tudott ugrani Drákónak. Susy, Drákót úgy leterítette a földre, hogy még egy csúnya sebhelyet is ejtett a szemére. Majd ideges és már könny visszafojtva ezt ordította Drákó fülébe:
- Hogy merted bántani Zoét?! – csend. Drákó nem válaszol. – Hozzád beszélek, és nem a szomszédhoz!
    Susy idegességében, még egy sebhelyet ejtett a szemére. Ami erősen elkezdett vérezni. Közben még Drákó mindig a földhöz szorítva volt. Ekkor már megszólalt Drákó:
- Mé ne bántanám! Azt bántok, akit akarok!
- Akkor én most „véletlenül” leszakítom a farkad! – Molly már nyúlt volna farkához, de Drákó hirtelen ráordított:
- Mindent megteszek, csak a büszkeségemtől ne fossz meg!
- Rendben. – válaszol Susy.
- Mondjátok, mit kell tennem? – ekkor már nem menőzött Drákó.
- 1 bocsánatot kérsz Üdétől. 2 hozol a patkány családnak egy zacskó macska tápot. 3 Whiskas legyen. 4 tőlünk meg úgy kérsz bocsánatot, hogy min. 1 évig nem látlak meg itt az Udvarban. De jobb lesz, ha megvárod az egy évet, ami mától számítva következő év június elejéig tart. De ha azon belül meglátlak bármikor itt, farok nélkül fogsz haza menni, vagy esetleg fül nélkül. De ha a kéréseket nem teljesíted óriási nagy baj lesz!
    Drákó odamegy Üdéhez, majd így szól hozzá:
- Sajnálom, amit tettem! Tudod a száműzött macskák élete nem egy leányálom. Éhezünk, fázunk. Nincs családunk, jó, van akinek van családja, de nem mindenkinek. Ez a száműzötteknél már csak így van.
- Semmi baj. De van egy pirinkó bajocska. – válaszol Üde, lábát simogatva.
    Hirtelen odaszalad a patkány család. Amikor odaértek, Joanna kíváncsian rákérdez Üdére:
- Jól vagy? Nincs semmi bajod?
- Kicsit megkarmolta a lábam. De azon kívül jól vagyok!
- Jól van akkor.
- Szégyelld magad Drákó!
- Szégyellem is magam. – Drákó szomorúan válaszolt. Majd keményen hátraszól a többi macskának:
- Hé! Ti ott, menjetek a patakba békát vadászni. Úgy látszik ma már ez lesz a reggeli.
- Drákó! – szól Susy. – Nem kell hoznod macskaeledelt. De ígérd meg! Határon belül nem teszed be a lábad!
- Rendben, megígérem.
- Húzás haza a bandáddal együtt Drákó! – kiabál Molly Drákóra.
- Akkor egy év múlva, ugyan itt! Akkor hát csá csá!
- Csá!
    Susyék és Büdiék végig nézték, ahogy Drákó elszalad. A határban levő utolsó bokornál, megfordítja a fejét, majd bólint. És már tovább is szaladt.
- Végre Drákó megbékélt! Remélem tanult az esetből! – sóhajtott fel Bogár.
    Pár perc csend után Zoé pocakját simogatva így szólt Mollyhoz:
- Molly, te nem vagy éhes?
- Nagyon is.
- Susy, szerintem ideje reggelizni. Nem de bár? – kérdi Büdi.
- De, tényleg ideje már reggelizni.
- Ti már ettetek? – kérdezi Bogár Büditől.
- Még nem. De már mi is nagyon éhesek vagyunk.
- Nem akartok velünk reggelizni?- kérdezi Susy.
- Tudjátok, mi nem akarjuk elenni előletek a ti kajátokat.
- De ha nem zavarunk, akkor reggelizhetünk veletek.
- Juhú! – hangzik a kicsiktől.
    Susy gyorsan elszaladt a spájzba, ahol talált egy nagy tálat. Arra rakott: három karéj száraz kenyeret; két marék kutyatápot; kilenc kicsi poharat; egy dobozos tejet; két kanál libazsírt; olajos magvakat; kilenc kicsi tálat és még kilenc szem jutalom falatot. Mikor mindet rárakta visszament a többiekhez. Majd így szólt hozzájuk:
- Íme a reggeli! Nos akkor elmondom, miből lehet választani. Lehet tejbepapit enni, a tejbepapi olyan, hogy kutyatáp tejbe áztatva. Lehet libazsíros kenyeret enni, olajos magvakat, vagy jutalom falatot. Nos akkor ki mit szeretne enni?
Zoé mindjárt rá is vágta:
- Én, tudod anya a kedvencemet. Tejbepapit.
- Én meg egy karéj libazsíros kenyeret. – mondta Molly a kedvenc ételére gondolva.
- Én is szeretnék egy tál tejbepapit. – szól Lüszkő azaz Lüszyke.
- Jó, – szól Susy. – akkor tejbepapi elfogyott.
- Akkor én is libazsíros kenyeret kérek. – szól Bogár.
- Hát akkor mi meg olajos magvakat kérünk.
    Susy gyorsan elővette a kilenc kis poharat a kilenc kis tálat, és már gyorsan el is készítette a reggelit.
- Ki kérte a két tál tejbepapit?
- Én… - szól Zoé. – és én! –Lüszyke meg hozzátette.
- És a két karéj libazsíros kenyeret?
- Mi. – szól Molly, és már a száját nyalja.
Susy az olajos magvakat odaadta a Büdiéknek. Majd így szólt:
- Akkor nekem már csak libazsíros kenyér marad.
    Susy, gyorsan szétöntötte a dobozos tejet a kilenc kicsi pohárkába, és már adta is oda a többieknek. Miután odaadta a pohár tejet mindenkinek, ő is hozzálátott az evéshez.
- Nagyon szépen köszönjük! – köszönte meg Büdi Susy kedvességét.
- Szívesen máskor is! – vágja rá Molly megértően.
    Miután mindenki evett ivott, hozzákezdtek a takarításhoz. Még mielőtt hozzákezdtek volna Susy kiosztja a munkát:
- Nos akkor mindenki kap munkát. Büdi te összeszeded a hulladékokat a földről. Csillagfény te locsold meg a virágokat a teraszon. Joanna te mosogass el. Üde te szedd össze az a játékok az udvarba, majd rakd a szertárban. Bogár te javítsd meg a kerítésen a lyukakat. Molly seperj fel. Zoé te rázd ki a pokrócokat. Lüszyke te takarítsd ki az ólat. Én meg, miután Lüszy és Zoé kirázta a pokrócokat, és kitakarította az ólat, helyre rakok mindent a hálóhelyen.
- Rendben. – mondták egyszerre a többiek.
- Akkor hát kezdődjön a munka!
- Lórié, hej hó lórió, haj hó! Induljon hát, a munka már! Lórié, hej hó lórió, haj hó! Söpörjünk fel mind ma már! Lórié, hej hó lórió, haj hó! Takarítsuk ki a házat még ma már! Lórié, hej hó lórió, haj hó! Kész van már a munka már! – énekelték.
    S mire a dal végére értek, mint a dalban is volt „Kész van már a munka már!”.
- Huh! – sóhajt fel Susy, s közben a földre veti magát.
Zoé is melléje huppan. Majd így szól Zoé anyukájához:
- Nem is gondoltam hogy a takarítás ilyen mulatságos tud lenni!
- Jól van akkor holnaptól kezdve te takarítasz! – mondja Bogár kuncogva.
- Tudod mikor apa! – majd Zoé gyorsan visszavág.
- Na mikor? – most már Susy is beszáll.
- Mikor piros hó esik.
    Üde fel áll az úgy nevezett nagy sziklára, és elkezdi dobálni a piros bogyókat, hogy Zoé azt higgye, hogy tényleg piros hó esik.
- Nézd csak tesókám, piros hó esik!
- Tényleg! – válaszol Zoé butácskán.
- Hé! Ez a hó nem is hó, hanem piros bogyók! – Zoé hátra néz és látja, hogy Üde piros bogyókat dobál. – hé! Üde!
    Üde elneveti magát. Majd látja, hogy Zoé idegesen megy felé, s rögvest vágtába irányítja a lábát és szalad, amerre csak lát. Zoé haragosan utána szól:
- Gyere csak vissza Üde! Kis patkány gyere vissza!
    Üde addig fog futni, míg csak Zoé el nem veti magát. S pár perc múlva be is következett ez. Zoé ledobja magát anyja mellé, s csak ennyit mond:
- Kész! Végem! Kifáradtam!
- Engem sose érsz utó! – vág vissza Üde.
    A baráti kör leheveredett a mogyoró fa alá, s közben nézték a madarakat a fán. Lüszy kíváncsian megkérdi:
- Mi lesz az ebéd anya?
Hirtelen felötlött Susyban az ebéd:
- Jaj tényleg az ebéd! Zoé, Lüszy, nem mennétek el nekem a Sarki Boltba?
- Mit kell venni? – kérdezik egyszerre a kicsik.
- Nos akkor vegyetek elő laput és vesszőt! Diktálom, ti meg írjátok:
Másfél kg bárány hús; két darab nagy velős csont; fél kg csirkemell; 1 kg ribizli; három, 1 literes dobozos tej; fél kg kutyatáp és 2 csomag pörkölt fűszerkeverék.
- Rendben. Akkor mi megyünk anya! – szól Lüszyke, és már indultak volna, amikor anyjuk rájuk szólt:
- Várjatok! Még aranycsont is kell! Vagy nem?
- De, tényleg! - szólnak egyszerre a kicsik.
- Tessék! 1000 aranycsont. – adja Susy, Zoé kezébe az 1000 aranycsontot. Az aranycsont a kutyáknál olyan, mint nálunk 1000 forint. Csak annyi az egész, hogy náluk minden olcsóbb.
- Sziasztok! – köszöntek a kicsik s már rohantak a Sarki Boltba.
    Amikor beértek a boltba, köszöntek, majd mondta Lüszy, hogy mit kérnek:
- Kérnénk szépen, - Lüszy elővette a listát, majd sorolni kezdte. – másfél kg bárány húst.
    Lüszy és Zoé megvárták, még kiméri és becsomagolja a bárány húst az eladó. Aztán mondta tovább:
- Két darab nagy velős csontot.
- Milyen csont legyen? – kérdezi az eladó.
- Olyan csont, ami a contocka levesbe kell. – válaszol Zoé.
    Az eladó kettévágta a bárddal a marha csontot, hogy elférjen a zacskóba. Lüszy sorolta tovább:
- Fél dkg csirkemell.
Az eladó megint kimérte és becsomagolta.
- 1 kg ribizli.
    Most az eladó a gyümölcsös pulthoz ment és egy zacskóba pontosan 1 kiló ribizlit szedett.
- Három, 1 literes dobozos tej.
- Tehén vagy kecsketej legyen? – kérdi az eladó.
- Természetesen tehéntej legyen. – válaszol Zoé.
    Az eladó odament a hűtőpulthoz, abból kivett: három, 1 literes dobozos tejet.
- Fél kg kutyatáp. – ezt már Zoé mondta.
Most egy zacskóba fél kilogramm kutyatápot szedett.
- Ezen kívül még valamit? – kérdezi az eladó.
- Kérnénk még, kettő csomag pörkölt fűszerkeveréket.
- Ez 800 aranycsont lesz.
    Lüszyke odaadta az 1000 aranycsontot. Az eladó meg visszaadott 200 aranycsontot. Zoé belerakta a Lüszy hátán lévő táskába a megvett dolgokat. Majd elköszöntek és már szaladtak is haza.
    Mikor hazaértek, anyjuk elé kirakták a megvett dolgokat. Joanna így szólt:
- Ebből aztán isteni ebéd lesz!
- Szerintem kezdjük el a főzést, mert már dél fele jár az idő. – tanácsolja Bogár.
- Szerintem is. – mondja Susy meg Molly egyszerre.
- A főzés sorra kerülése az Olajbogyónyerőnél lesz. Pontosabban az olajfánál. – jelenti ki Susy.
    Hamarosan hozzáfogtak a főzéshez. Az első menü, amit elkészítenek, „contocka leves” Lüszyke módjára. Susy elővette a nagy fazekat, majd teleengedte vízzel. Addig Molly elment tűzifát gyűjteni az erdőbe. A kicsik kitakarították a tűzhelyet, hogy tiszta helyen tudjanak főzni.
    Nemsokára Molly is visszaért a tűzifagyűjtésből. Molly így szólt Susyhoz:
- Hova rakjam a tűzifát?
- Szerintem törd össze kicsi darabokra, utána keress papírt, mert hát az biztos van, a papírt gyűrd meg egy kicsit, aztán rakd a tűzhelybe bele,miután beleraktad a papírt a fát is rakd bele!Fontos! Hogy a fát úgy állítsd össze, hogy indián sátor alakú legyen! – válaszolt Susy.
- Rendben. – Molly helyeslően bólint.
    Molly mindent hajszálpontosan elvégzett. Csak a fa összeállításnál voltak fennakadások. Megszólal Molly:
- Zozó! – Zoénak ez a beceneve, talán még jobban hallgat a Zozóra mint a Zoéra. Különleges egyéniség. – Nem segítenél egy kicsit?
- Segíthetek. – Zoé válaszol, majd odamegy Mollyhoz, és rákérdez:
- Miben kell segíteni?
- Csak annyi az egész, hogy fogd ezt a négy fát össze, hogy ne dőljön el!
    Miután Zoé összefogta a négy fát, Molly körberakta a négy széttört fát több fával. Miután ez sikerült, elment szólni Susynak:
- Susy! Kész vagyok, vagyis vagyunk!
- Jó rendben!
    Susy hirtelen felkapta a nagy fazekat, és már vitte is a tűzhelyre. Miután rárakta a tűzhelyre, Büdi meggyújtotta a fát. Mondja Susy Lüszykének:
- Lüszy, a Pincébe kettő ugyan ilyen tűzhely állvány, na azt hozd ide!
    Lüszyke lement a Pincébe, majd megkereste az állványt, de az olyan nehéz volt, hogy csak egyenként tudta elvinni. Amikor odaért anyjához az állvánnyal, felsóhajtott, majd így szólt:
- Anya ez borzasztó nehéz!
- Kondi-kondi kicsim! – bólogat Susy.
    S mire már az utolsót is felhozta úgy elfáradt, hogy már a kaparászáshoz sem volt már kedve. Pedig ő aztán imád kaparászni, mármint Lüszy. Susy elment egy kisfazékért meg egy serpenyőért. Zoé tudta, hogyha nem megy el zsírért a pörkölthöz, akkor anyja rá fog szólni, hogy menjen és hozzon, ezért inkább hozott egy bögrével, minthogy inkább megvárja még anyja rászól.
- Tessék anya, itt a zsír! Gondoltam hasznossá teszem magam. – szólt Zoé és várt még anyja meg nem dicséri.
- Nagyon szép tőled hogy gondoltál erre is! De a zsírra még nincs szükségem kicsim. De se baj! Még úgy is kell. – Susy büszkén nézett lányára s közben kibontotta az ételízesítő granulátumot.
- Szagold meg! Szerinted milyen illata van? – szól Susy s közben kíváncsian, fürkészi lánya tekintetét.
- Én szerintem húsleves.
- Akkor jó.
    Susy a felforrt vízbe belerakta az ételízesítőt. Aztán a zöldség féléket. Majd a két nagy velős csontot.
- Akkor hát kész is vagyok a levessel. Már csak meg kell főnie. – jelenti ki Susy.
- Most pedig jöjjön a pörkölt. Zoé vágj fel két fej vöröshagymát! Fontos! Kicsi kockára kell!
    Zoé elővette a vágódeszkát majd a két fej hagymát, megpucolta, majd elkezdte kockákra vágni. S miközben vágta a hagymát odamentek a többiek is.
- Mi ez a nagy munka, kedveseim? – kérdezi Molly.
- Készítsük a pörit. – válaszol Zoé.
- Inkább segítsünk főzni! – utasítja Bogár a többieknek.
- Üde te keress egy csomag fűszerpaprikát és egy csomag borsot! Joanna te hozz sót! Büdi egy kis olajt! Bogár kockázd fel a húst! Molly én úgy tudom, hogy van nekünk bárány csont. Na azt keresd meg! Lüszyke te rakd meg a tüzet! – Susy kiosztotta a parancsot.
- Anya, összevágtam! – szól Zoé anyjának.
- Nos akkor öntsd bele a kisfazékba, majd vegyél fakanalat, és kevergesd!
    Zoé úgy is tett.
    Már hagyma is meg pirult, és ekkor levette Susy a kisfazekat a tűzhelyről. A hagymára szórt fűszerpaprikát, sót, borsot, és egy kis olajjal meglocsolta. Susy a kisfazekat visszarakta a tűzhelyre, s közben kavargatni kezdte a tartalmát. Miután jó alaposan összekavarta, belerakta a kockára vágott bárány húst és melléje öt kis darab bárány csontot.
- Bogár légy szíves hozz egy kancsó vizet! – kéri Susy Bogárt.
    Bogár elment a kertcsaphoz a kancsót teleengedte vízzel, és már vitte is Susyhoz.
- Ó, nagyon szépen köszönöm!
- Szívesen máskor is!
    Susy a kancsó hideg vizet beleöntötte a fazékba, amibe a hús volt. De csak annyit öntött bele, hogy ellepje a húst.
- Ezzel is megvolnánk! Ennek is már csak főnie kell.
    Susy odament a levessel teli fazékhoz, és a tetején levő barnás habot leszedte kanállal egy kistálkába.
- Így ni! – sóhajt Susy.
- Megkóstolhatom? – kérdezi Üde vékonyka hangjával.
- Bocsáss meg Üde, de a szokás nálunk úgy van, hogy mindig az kóstol, aki főzi a levest. De most egy kicsit eltávolodunk a szokástól, úgy hogy megkóstolhatod. – Bogár vidáman néz Üdére, aki épp szürtyölgeti a neki külön kiszedett levest, ami hát… egy kanál.
    Susy megvárta még Üde megeszi a kóstolóját. Majd hozzálát a falatkákhoz.
- Zoé hozd légy szíves ide a fél kiló csirkemellet! – Susy, mint a konyhafőnökök szoktak, parancsolgat. De a többiek ezt elfogadják.      
    Néhány perc múlva már Susy a csirkemellet vágta vékony csíkokra. Mikor már ezzel is készen volt, olíva olajt öntött a serpenyőbe, mikor már az olaj párologni kezdett belerakta a megfűszerezett csirkemell csíkokat.
- Hmm… mennyei illata van. – szól Bogár, száját nyalva.
- Hát még az íze! – tette hozzá Büdi.
- Most már elég legyen fiúk! Menjetek, inkább takarítsátok ki a patakot! És addig ne gyertek haza, még patyolat tiszta nem lesz! – Susy mérgesen rászólt a férjekre.
    A férjeknek mit volt mit tenni, elmentek patakot takarítani.
- Na látod, mi lett a vége! – szól Bogár. – De se baj! Így is úgyis ki kellett volna takarítani a patakot.
- Hát igen! Engem is mindig azzal szekál az asszony, hogy: „Nézd meg milyen csúnya piszkos a patak! Más patkány már rég kitakarította volna! Te meg tojsz rá nagy ívbe!” Mondom kész őrület és csoda, hogyha elmegyek mérgembe horgászni! – fortyan fel Büdi Csillagfényre, pedig most itt sincs.
- Máskor meg: „Nézd meg! Nézd meg! Milyen tiszta ez a patak! Egy porszem sincs rajta!” Mondom, mihelyt meglátja a patakot, már mondja, már mondja! – panaszkodik Büdi.
    Eközben Susy és a lányok szorgosan készítik az ebédet. A csirkemell csíkok már szép arany barnára pirultak. Molly elővett egy friss felszeletelt zsúrkenyeret.
- Mivel kenjem meg a felszeletelt zsúrkenyeret? – kérdezi Molly.
- Hát szerintem ne kend meg semmivel. Mert ha megkened vajjal vagy valamivel, akkor rossz íze lesz a falatkáknak elvégre a csirkemell is, be van fűszerezve. – szólt Csillagfény.
    Így hát Molly nem kente meg semmivel. Miután kihűlt a csirkemell, minden szelet zsúrkenyérre rakott egy csirkemell csíkot a csirkemell csík tetejére pedig tett egy karika csemegeuborkát. És ezzel kész is lett a falatka, kutyamódra.
    Már a leves is kész csak hát még a bárány pörkölt nem főtt meg, és már dél is elmúlt.
- Nem értem miért nem akar megfőni a bárányhús. – Susy izgatott, mert dél sose szoktak ebédelni.
    Kb. fél egy lehetett mikorra megfőtt a pörkölt. Ekkor Susy elővette kolompját, és megrázta. Bogár és Büdi olyan sebesen hazaszaladtak, hogy még a lábuk se érte a földet.
- Kitakarítottátok a patakot vagy csak egyet sétáltatok? – Susy kíváncsian megkérdezi a férjektől. – Inkább leellenőrzöm! – folytatta.
    Susy elment a patakhoz megnézni tényleg kitakarították-e. Csoda módján olyan ragyogó szép tiszta volt, hogy még enni is lehetett volna róla. (De ezt nem ajánlom senkinek.)
    Miután visszament megdicsérte a fiúkat, így szólt hozzájuk:
- Gyönyörű szép tiszta lett a patak! Ezért jutalmatokat meg is kapjátok!
    Susy két tányér levest, két tányér pörköltet, és négy darab falatkát hozott ki Büdinek és Bogárnak. A többiek is asztalhoz ültek. Susy kihozta a nagyfazék levest, a kisfazék pörköltet, és egy nagytál falatkát. Majd megterített és már hozzá is láttak az evéshez.
- Hmm… Mennyei ez a leves! Érezni a velő finom ízét! – dicséri meg anyját Lüszyke.
- Úgy látom elnyerte a tetszésedet! – szól Joanna.
- Hát igen! – vágja rá Lüszy.
- Köszönjük az ebédet! Mi akkor megyünk a dolgunkra. – mondja Büdi a mondat végét elkuncogva.
- Jó rendben! – Susy válaszol, de tudja, hogy egy kis meglepetést készítenek az urak a gyerekeknek.
Miután már mindenki megebédelt csak azt vették észre hogy üresek a fazekak és a tányérok.
    Az urak elmentek a meglepetést felépíteni. Addig a többiek elmentek aludni egyet a málnásba, ahol mindig hűvös van. Susy Molly és Csillagfény, megvárták még a gyerekek, elaludnak, majd mentek a férfiaknak segíteni.
    Körülbelül egy, és fél órába tellett, még elkészítették a meglepetést, ami – elárulom nektek – egy játszóház, ami a kistó közelében van. A kistó, az Udvarban található, nem messze az olajfától. A játszóház a kistó és az olajfa között lesz, helyesebben már ott is van.
    Mikor már az utolsó munkálattal kész is voltak visszamentek a málnásba a többiekhez. Amikor odaértek már a kicsik ébredeztek, ezért hát gyorsan odafeküdtek a kicsik mellé, hogy tudják, anya a közelben van.
    Nem sokkal később már mindenki felébredt.
- Nos mivel hogy mindenki felébredt, – kezdte Susy. Majd folytatta Molly – addig még ti aludtatok, - majd megint csak folytatta valaki, pontosabban Csillagfény. – készítettünk nektek egy kis meglepetést.
- Hú de jó! – Zoét elöntötte a kapzsiság.
    A kicsik már szaladtak volna, de Susy és Molly visszafogta őket. A gyerekek visszahőköltek.
- Héhéhéhé! Álljon meg a menet! – parancsolja Susy.
- Együtt megyünk! Nem pedig rohanunk ment az esze veszett őrültek! – Molly is már mérges lett.
- Egész vigyázz! – kiált keményen a kicsikre Bogár. Majd folytatja. – Pihenj!
- Álljatok be kettes sorba egymás mögé! – most már Büdi is előveszi a keményebbik hangját.
- Séta… előre! – Csillagfény szól, majd folytatja. – Csendben.
    A csapat elindult kettes sorba a játszóház felé. Bogár kiadja a parancsot:
- 3… 2… 1! Futás a játszóházba!
A kicsik nem hogy futottak volna, hanem még meg sem mozdultak a csodálkozástól.
- Nagyon szépen köszönjük a játszóházat! – mondták együtt kórusban.
És már szaladtak is befelé.
    Délután fél három lehetett. Már mindenki nagyon fáradt volt, Büdiék is készültek már hazafelé. Csak egy bökkenő volt, sehol sem találták Üdét. Már tűvé tették az egész udvart, de Üde sehol. Lüszyke amint belépett a játszóházba megpillantotta Üdét a sarokban szundikálva. Nem akarta felébreszteni, ezért felvette kismancsaival, és már vitte is Csillagfénynek.
- Jaj Üdém de jó hogy meg vagy már valahára! – Csillagfény megkönnyebbülve szaladt a kiscsöppséghez.
- Csssss! – Lüszyke csendre intette Csillagfényt, majd folytatta. – Üde elaludt a játszóház sarkában, most mélyálmát alussza de nem sokára fel fog ébredni.
- Nagyon szépen köszönöm hogy megtaláltad!
- Ugyan már! – Lüszyke szerénykedik egyet majd csak ennyit, mond. – Ezt bárki megtette volna.
- Na de minket sürget az idő, nálunk még kitakarítva sincsen! Ideje indulnunk! Köszönjük a jó ebédet, a jó munkát és utoljára pedig a remek délelőttöt, amit nektek köszönhetünk! – hálálja meg Csillag fény és Büdi.
- Mi pedig köszönjük a segítséget, és hogy olyan nagylelkűek vagytok! – Susy is meghálálta.
- Akkor hát mi indulunk! Sziasztok! Majd még találkozunk!
- Rendben! Sziasztok!
S Büdiék elindultak hazafelé vezető úton.
Susyék is elindultak hazafelé, a kellemes, meleg, otthonba.
    Mikor hazaértek első dolguk volt a pihenés. Lefeküdtek, majd nem sokkal később már el is aludtak. Öt óra lehetett, amikor felébredtek Lüszyke, s csak arra lett figyelmes, hogy egy kóbor macska pontosítom nem Drákó volt (hanem egy hófehér macska, piros szemekkel, minden bizonnyal albínó lehetett). Lüszyke már rögtön kapcsolt a hajtás szóra. Lüszyke először morogni kezdett, majd sikeresen elkergette. És már aludhatott is tovább.
    Egy óra múlva, pontosabban hat órakor már mindenki fel volt, s csak azt vették észre, hogy már lassan alkonyodik.
- Figyeljetek ide! Még játszunk a mai nap egy utolsó játékot, megvacsorázunk, és megyünk aludni! – Susy ismertette az esti programokat.
- A játék neve: Labdás kiütő. – Bogár első dolga a játék ismertetése, mint mindig.
- Molly, hozd a narancssárga kis labdát! – Bogár folytatta a parancsot.
Amikor Molly odaért a labdával a következő parancs Bogártól ez volt:
- Induljon a játék!
A játék végén Zoé lett a győztes, mindenki megdicsérte, jutalmát meg is kapta.
- Tessék Zoé, itt a jutalmad! – Susy 100 aranycsontot adott neki jutalmul zsebpénzként.
- Köszönöm szépen!
    Majd a kutyák elmentek vacsorázni. A vacsora kutya szalámi, tejjel volt. Minden- kinek nagyon ízlett a mennyei étel. Majd nem sokkal később már az ágyukban voltak. S már mély álmukat aludták.
 
 
 
Vége